SAJTÓVISSZHANG, AJÁNLÁSOK

Nekünk is van kamarazenekarunk, nekünk is van zongoristánk, nemcsak az angoloknak: egy nappal az Academy of St. Martin in the Fields és Murray Perahia közös fellépése után jólesett tapasztalni, hogy a magyar zenehallgatónak aligha kell szégyellnie a Weiner-Szász Kamaraszimfonikusok és két szólistája [Kemenes András és Gyöngyössy Zoltán] színvonalát.
... A Weiner-Szász Kamaraszimfonikusok együttese szép csendben a bécsi klasszikus zenei repertoár egyik legfontosabb hazai megszólaltatójává válik. Nem az agyonjátszott slágerdarabokat verklizik tovább, hanem kevéssé ismert érdekességeket kutatnak fel; előadásuk, mikzben a legmagasabb szintű professzionalizmusról tanúskodik, mentes mindenfajta üzemszerű megszokástól, rutintól. Múltkor két Mozart-ritkasággal örvendeztették meg közönségüket, most két Haydn-különlegesség következett: a D-dúr Színházi nyitány puha-gömbölyded hangzással, szellemességgel, dinamizmussal és életteli hangsúlyokkal invitálta a hallgatót azt est zenei történéseinek sűrűjébe, a műsort betetőző no.60-as C-dúr szimfónia (A szórakozott) pedig pazar jutaomjátékként szólalt meg. A Weiner-Szász Kamaraszmfoniksok muzsikusai ínyencként élvezték a váratlan fordulatokat, tétel közbeni hirtelen megállást, hangolást, a vaskosan parasztos megszólaltatásmódot, a zenei találékonyság számtalan egyéb megjelenési formáját , amely friss, válalkozó kedvű előadógárdát kíván - és ebben a zenei közösségben ezt meg is találta. Kitűnően előkészített, lelkiismeretesen kidolgozott és mégis spontán produkció volt a nyitány és a szimfónia tolmácsolása - ami engem illet, számomra nagyobb élvezetet nyújtott, mint előző este a világhírű kamarazenekar játéka.

Csengery Kristóf (Muzsika, 2003)

Augusztus 25-én került sor a Weiner-Szász Kamaraszimfonikusok hangversenyére. Az együttes műsorválasztását a ritkaságok, érdekességek és a biztos közönségsikerre számító, közkedvelt kompozíciók jó érzékkel való párosítása jellemzi. Ezúttal is bizonyára joggal hirdette a műsorfüzet magyarországi bemutatóként Johann Sebastian oldalági rokona, Johann Bernhard Bach e-moll szvitjének előadását. A francia barokk retorikájával és eleganciájával ékes kompozíció mellett Benjamin Britten op.29-es Prelúdium és fúgája is a ritkán, vagy egyáltalán nem hallható ínyencségek sorába tartozik. Pedig ez a - barokkos stílusjátékát egyfajta fanyar, hamisítatlan 20. századi hangvétellel ellenpontozó - pompás darab több figyelemre lenne érdemes. A zenekar kiváló formában játszott, a vonóshangzás telt és egységes tónusa az intonáció tisztasága, s a tempók a karakterek eltalálása egyaránt kedvező benyomást keltett. Nem tudom, mindebből mennyi tulajdonítható a vezénylő Mathis Dulack érdemeinek, de tény, hogy a karmester mozdulatait mindig a valódi közlés szándéka vezette. Bevallom, kissé tartottam a koncert második félidejétől, mely egy agyonjátszott remekművet, Vivaldi Négy évszakját ígérte. Aligha értékelhetném méltóbban a szólista Osetchinsky Roman teljesítményét, mint azzal, hogy elmondom: az előadás egyetlen perce alatt sem unatkoztam. A hegedűművész az éneklő tiszta hang és virtuozitás eszményének megfelelően harmonikus élményt nyújtott a hallgatóságnak. A zenekari kíséret a hangfestés erőteljes effektusai és a lendületes, olykor a szokottnál gyorsabb tempók révén vált emlékezetessé.

Farkas Zoltán (Muzsika, 1999)

Húzónevet választani könnyű, de azt a névadó rangján viselni roppant nehéz. A Weiner-Szász Kamaraszimfonikusoknak, eddig sikerült, pedig nem is egy, hanem két mester tradícióját tűzte zászlajára. Ráadásul ennek a friss diplomás tehetségekből szervezett együttesnek fél évtizedes fennállása alatt egyfolytában a létéért kellett megküzdenie, noha minden egyes kiállásával, újra meg újra bebizonyítja ország-világ előtt, hogy a pályára való. (Ellentétben bizonyos, alkalmakra összeverődő fantomzenekarokkal, amelyek olykor igen választékos helyszíneken, rendkívül bőkezű szponzorokkal a hátuk mögött állnak ki gyanútlan közönségük elé, s szégyenletes színvonalon adnak elő jobb sorsra érdemes remekműveket.)

A nemes muzsika tolmácsolásának semmihez nem fogható öröme sugárzott a Zeneakadémia pódiumáról, amikor farsangi mulatságként az Esterházyak udvari zenemesterének egyik pompás vígoperáját, az Aki hűtlen, pórul járt mutatták be Weiner-Szászék, szerencsés kézzel összeválogatott nemzetközi énekesgárdával és Mathis Dulack vezényletével. Kelendő árucikk-e a zenepiacon egy Haydn-opera manapság? A válasz egyértelmű igen. Ilyen színvonalú megvalósításban, ilyen magával ragadó hangulatú produkcióban életre kelteni egy méltatlanul mellőzött remekművet, mondhatom, felvillanyozó élmény mind a művészeknek, mind a közönségnek. Weiner-Szászék farsangi mulatsága az évad kiemelkedő eseménye.

Kerényi Mária (Napi Magyarország, 1998)

Legutóbbi koncertjén első alkalommal hallottam karmester nélkül játszani a Weiner-Szász Kamaraszimfoniksok együttesét:

A Weiner-Szász Kamaraszimfonikusok már eddigi estjeiken is magasra helyezték a mércét, azóta azonban, úgy hallom, sikerült tovább emelniük. Ambíciót említettem az imént - ez hatja át muzsikálásukat most is, a korábbiaknál még határozottabban, a játék minden paraméterére érvényesen, hangszeres kivitelezés és kifejezésmód területén egyaránt. Az együttes előadásmódja csiszolt és elegáns, feszesre srófolt és virtuóz; a megmozdulások egységesek és fegyelmezetten kollektívak.

Csengery Kristóf (Muzsika, 1998)

A "Magyar tavasz" kulturális fesztivál gálakoncertjére pénteken került sor a Nemzeti Filharmónia nagytermében. A Budapest Chamber Symphony szólistái Polgár László énekművész és Csoba Tünde zongoraművész voltak.

A Budapest Chamber Symphony (otthon: Weiner-Szász Kamaraszimfonikusok) 1992-ben alakult, de máris Magyarország egyik élvonalbeli együttesének számít. Karmester nélkül játszottak, ami imponáló az olyan művekben, mint a koncerten előadott Bartók: Divertimento. Ezt a darabot nemrég hallottuk, ugyanezen a színpadon, jó előadásban, mivel a Lengyel Kamarazenekar adta elő Jerzy Maksymiuk vezényletével, de a magyarok náluk is szebben játszottak, a műhöz illő megejtő egyszerűséggel és tisztasággal, minden hatásvadászó túlzás nélkül...
Polgár László két ritkán hallható Mozart-koncertáriával kezdte műsorát. A második különösen eredeti volt, mivel a másik szólót - mégpedig virtuóz magánszólamot - nagybőgő játssza.

Dorota Szwarcman (Gazeta Wyborcza, Varsó 1998)

Az illetékesek és az érdekeltek szíves figyelmébe!

Megalakulása óta figyelemmel kísérem a Weiner-Szász Zenekar munkáját. Az együttes mindkét névadójához - és ezzel a híres Budapesti Iskola (Bartók, Dohnányi, Kodály, Weiner, Zathurecky) szellemiségéhez - hűen, egyedülálló módon ápol egy örökséget. További értékes munkájukhoz elengedhetetlen, hogy a zenekar működésének biztos anyagi háttere legyen. Messzemenően támogatok minden, a munkájukat segítő intézkedést. Meggyőződésem, hogy az ő támogatásuk a ma létező egyik legjobb kulturális befektetés.

Budapest, 1997
Lantos István
a Zeneakadémia rektora

PROF. SÁNDOR VÉGH C.B.E.
Salzburg, 1996.november 17.

Az utóbbi években tudatosan előnyben részesítettem a Weiner-Szász kamarazenekart, ha Magyarországra kaptam meghívást.

Kötelességemnek éreztem zenei tanításommal, pályafutásom tapasztalataival támogatni e fiatal zenekart, mert tagjai, jól felkészültek, tehetségesek és - ami szerintem a leglényegesebb zenei alapfeltétel és érték: örömmel muzsikálnak.

Mindennek a "joie de jeu" az alapja, értéke és lényege, mozgató ereje - - minden művészetnek ez a lelke.

És ez a Weiner-Szász kamarazenekar egyik legjellemzőbb adottsága.

Végh Sándor
Mozarteum, Salzburg

A versenyművet közrefogó két zenekari szám közül az első, a Cosí fan tutte nyitánya Végh Sándor és a Weiner-Szász kamarazenekar előadásában a felfokozott energia, az életöröm, a hangzás szépségének dicsérete volt. Ugyanez jellemezte a műsor második részét kitöltő Prágai szimfóniát is (K. 504): a lendület és a szonoritás érzéki gyönyörűsége felől közelítő, azt kiteljesítő értelmezés. Úgy tetszett, a Weiner-Szász kamarazenekar örömmel és lelkesen követi vezetőjét ennek az értelmezésnek az útján: a vonósok telten zengő, dús hangon, mindvégig dinamikusan játszottak, az együttműködés apróbb zökkenőit, kisebb igazítanivalóit is inkább csupán a zenekarban helyet foglaló vendég fúvósok néhány megmozdulása mutatta fel...

Csengery Kristóf (Muzsika 1995)